💫 Mit csinál egy tanítónéni nyáron? – avagy nyugalom, csak tanévet tervezek

Végre itt a nyár! A tanítónéni (igen, én) leteszi a piros tollat, a krétaport kirázza a táskájából, és hangosan felsóhajt: „Most egy kicsit magamra figyelek.” Ez a mondat csodálatosan hangzik – körülbelül másfél napig.

Aztán valami történik.

Először csak egy árva gondolat kúszik be a nyári limonádé közé: "Vajon jövőre hogyan fogom tanítani a szorzás tulajdonságait ?" Aztán jön a következő: "Jaj, a digitális kultúrába milyen klassz bevezető játékot csináljak?" És onnantól kezdve a dolog elindul a lejtőn.

A tanítónéni elutazik, pihen, napozik, fagyit eszik, de közben észrevétlenül tanmenetet ír. A papucsában, a strandon, vizes hajjal pötyögi a telefonjába:
szeptember 2. – ismerkedés, szabályalkotás, közösségépítő játék, „digitális hógolyó” ötlet megnézve…

🙏 De idén valami más is történik. Mert szeptembertől új iskola vár. Új kollégák. Új falak. Új napirend. Új gyerekek,felnőttek,szülők. Új minden. És bár ez nagyon izgalmas – valljuk be – kicsit félelmetes is. A régi megszokott rutinok helyett most minden mozaikdarab új helyre kerül. Ezért a tanítónéni nyáron nem csak tervez és álmodik, hanem újra tervez. Megújul. Belső térképet rajzol, hogy majd szeptemberben magabiztosan lépjen be az új tanterembe – ahol még egyelőre minden ismeretlen, de a szíve már otthont keres.

Persze azért igyekszik pihenni. Meglátogatja a rég nem látott barátokat, elolvassa a tavasz óta halmozódó könyvkupacot, esetleg nem tanul meg robotot programozni egy YouTube-videó alapján. (De ha már úgyis megnézte, eszébe jut, milyen jó lenne ezt a "gyerekekkel" is csinálni a délutáni szakkörön…)

A nyár közepére már minden tantárgynak van egy félkész tervezete: színes post-itekkel, cetlikkel, új iskolai naptárral, frissen kinyomtatott logóval. A tanítónéni ugyanis képzeletben már augusztusban jár. Elképzeli a becsöngetést, az ismerős ismeretlent, az új padokat, az első digitális,matematika óra csillogó szemeket vonzó varázsát. És persze azt, hogy hogyan lehet majd lelkesíteni egy számtani műveletekről szóló differenciált órán. (Kávéval. Sok kávéval.) 💪

Mert ez a szakma nem kapcsolható ki. Ez bennünk él, még akkor is, ha közben próbálunk nem iskolai betűtípust választani a nyári könyvborítóra.

A tanítónéni nyáron feltöltődik – de közben építkezik. Magában. Jegyzetfüzetben. Excelben. Naptárban. Szívében. Mert tudja: a szeptember nem a nulláról indul, hanem egy egész nyárnyi szeretettel, gondolattal és reménnyel.

És közben néha azért eszik egy gombóc fagyit. (Aztán kettőt. Hiszen a matektanterv szerint: 1 gombóc + 1 gombóc = boldog tanító néni.)  👆

„Minden kezdet magában hordozza a folytatás ígéretét – különösen, ha a tanítónéni már nyáron elkezdi megírni a jövő történetét.”
– valószínűleg egy kicsit izgatott, de nagyon lelkes tanító néni  💕

 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon