💫 Mit csinál egy tanítónéni nyáron? –
avagy nyugalom, csak tanévet tervezek
Végre itt a nyár! A tanítónéni (igen, én) leteszi
a piros tollat, a krétaport kirázza a táskájából, és hangosan felsóhajt: „Most
egy kicsit magamra figyelek.” Ez a mondat csodálatosan hangzik – körülbelül
másfél napig.
Aztán valami történik.
Először csak egy árva gondolat kúszik be a nyári
limonádé közé: "Vajon jövőre hogyan fogom tanítani a szorzás
tulajdonságait ?" Aztán jön a következő: "Jaj, a
digitális kultúrába milyen klassz bevezető játékot csináljak?" És onnantól kezdve a dolog elindul a lejtőn.
A tanítónéni elutazik, pihen, napozik, fagyit
eszik, de közben észrevétlenül tanmenetet ír. A papucsában, a strandon, vizes
hajjal pötyögi a telefonjába:
szeptember 2. – ismerkedés, szabályalkotás, közösségépítő játék, „digitális
hógolyó” ötlet megnézve…
🙏 De idén valami más is történik. Mert
szeptembertől új iskola vár. Új kollégák. Új falak. Új napirend. Új gyerekek,felnőttek,szülők.
Új minden. És bár ez nagyon izgalmas – valljuk be – kicsit félelmetes is. A
régi megszokott rutinok helyett most minden mozaikdarab új helyre kerül. Ezért
a tanítónéni nyáron nem csak tervez és álmodik, hanem újra tervez. Megújul.
Belső térképet rajzol, hogy majd szeptemberben magabiztosan lépjen be az új
tanterembe – ahol még egyelőre minden ismeretlen, de a szíve már otthont
keres.
Persze azért igyekszik pihenni. Meglátogatja a
rég nem látott barátokat, elolvassa a tavasz óta halmozódó könyvkupacot,
esetleg nem tanul meg robotot programozni egy YouTube-videó alapján. (De
ha már úgyis megnézte, eszébe jut, milyen jó lenne ezt a "gyerekekkel" is
csinálni a délutáni szakkörön…)
A nyár közepére már minden tantárgynak van egy
félkész tervezete: színes post-itekkel, cetlikkel, új iskolai naptárral,
frissen kinyomtatott logóval. A tanítónéni ugyanis képzeletben már
augusztusban jár. Elképzeli a becsöngetést, az ismerős ismeretlent, az új
padokat, az első digitális,matematika óra csillogó szemeket vonzó varázsát. És persze azt,
hogy hogyan lehet majd lelkesíteni egy számtani műveletekről
szóló differenciált órán. (Kávéval. Sok kávéval.) 💪
Mert ez a szakma nem kapcsolható ki. Ez bennünk
él, még akkor is, ha közben próbálunk nem iskolai betűtípust választani a nyári
könyvborítóra.
A tanítónéni nyáron feltöltődik – de közben
építkezik. Magában. Jegyzetfüzetben. Excelben. Naptárban. Szívében. Mert tudja:
a szeptember nem a nulláról indul, hanem egy egész nyárnyi szeretettel,
gondolattal és reménnyel.
És közben néha azért eszik egy gombóc fagyit. (Aztán kettőt. Hiszen a matektanterv szerint: 1 gombóc + 1 gombóc = boldog tanító néni.) 👆
„Minden kezdet magában hordozza a folytatás
ígéretét – különösen, ha a tanítónéni már nyáron elkezdi megírni a jövő
történetét.”
– valószínűleg egy kicsit izgatott, de nagyon lelkes tanító néni 💕