Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2025
  Az a nap, amikor megállt az idő Vannak napok, amikor nem történik semmi különös. És vannak napok… amikor minden megváltozik. A mai ilyen nap volt. Az előző osztályom meghívott egy közös bográcsozásra. Napok óta készültem rá, de valahol belül féltem is egy kicsit. Vajon milyen lesz újra látni őket? Vajon érzik-e még azt, amit én? Hogy hiányoznak . Hogy a szívemben minden nap ott vannak, akkor is, ha már nem vagyok mellettük. Ahogy megérkeztem, hallottam a gyerekek hangját. Azt a fajta csacsogást, nevetést, amit semmi más nem adhat vissza, csak az ő jelenlétük. Még ki sem szálltam az autóból, amikor már futottak felém. Kicsi karok, nagy ölelések, halk suttogások: "Éva néni!!!" "Hiányzott!!!" "Ugye még mindig szeret minket?" És akkor valami összeszorult bennem. A pillanat, amikor újra megéreztem azt, amiért tanítok: a szeretetet, ami soha nem múlik el . A bogrács mellett mindenki felszabadult volt. A gyerekek szaladgáltak, nevettek, csapatokba verőd...