😍A közös gondolkodás ereje – Egy KIP-es óra története A tanári pályám egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a negyedik évfolyamos matematika óra. Nem csak azért, mert minden jól sikerült, hanem mert valami igazán mélyen emberi történt : gyerekek segítették egymást, odafigyeltek egymás gondolataira, és a tudás nem egyedül született meg , hanem közösen , egymásból építkezve. A KIP – azaz Komplex Instrukciós Program – számomra nem módszer, hanem szemlélet. Azt az alapelvet vallja, hogy minden tanuló értéket tud adni a közös munkához. Akkor is, ha nem ő a leggyorsabb számoló. Akkor is, ha néha fél a táblához menni. Mindenki fontos. Ez az óra az alapműveletek gyakorlására épült, csoportmunkában. Öt fős heterogén csoportokban dolgoztunk – úgy osztottam be a gyerekeket, hogy legyenek közöttük eltérő tudásszintűek, más-más tanulási stílusúak. A feladatokat számoztam, és minden tanulónak saját, sorszámmal ellátott feladata volt. Ezek nem voltak könnyűek – sőt, kifejezetten gondolkodt...
Bejegyzések
Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2025
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
🌼 Csendes jelek – egy kislány, egy plüsspolip, és a meghallgatott érzések ereje Tanítani nemcsak annyi, hogy megtanítjuk a gyerekeket olvasni, írni, számolni. Sokkal több. Néha a legfontosabb dolgok nem a táblán történnek, hanem a sorok között – egy kis kéz szorításában, egy félrenézett pillantásban vagy egy elrejtett könnycseppben. Egyik tanévemben találkoztam egy kislánnyal, aki minden nap hozott magával valamit, ami nehezebb volt, mint a táskája. A könnyeit. Nem volt igazán megfogható oka – legalábbis elsőre nem tűnt annak. Nem volt bántalmazás, nem volt hangos tiltakozás vagy agresszió. Csak egy csendes fájdalom, amit nem tudott, vagy nem mert szavakkal elmondani. A szívem mindig összeszorul, amikor látom, hogy egy gyerek nem tud nevetni, nem mer megszólalni, vagy csak visszahúzódva létezik a többiek között. Ez a kislány ilyen volt. A sírás nem hiszti volt, nem dac – sokkal inkább egy kétségbeesett segélykiáltás, amit nem mindig hall meg a világ. Én meghallottam. Nem vag...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
💎 Gyémántok az iskolapadban – avagy miért hiszek a tehetséggondozásban már alsó tagozaton? Amikor egy-egy kisgyermek először ül be az iskolapadba, még csak sejtéseink vannak arról, milyen különleges értékeket rejt. Néha már egy rajz, egy gyors fejszámolás vagy egy frappáns mondat is elárul valamit arról, hogy ott belül szunnyad egy-egy apró gyémánt. Az én dolgom tanítóként az, hogy ezeket az elrejtett csillogásokat felfedezzem – és óvatos, türelmes csiszolással előcsalogassam. Tavaly indítottam el egy tehetséggondozó szakkört a 4. évfolyamon, heti egy alkalommal. A cél? Nemcsak az volt, hogy segítsek a gyerekeknek felkészülni a nyolcosztályos gimnáziumi felvételire, hanem hogy fejlődjenek gondolkodásban, önbizalomban, nyitottságban – és legfőképp: megszeressék a tanulást . 🧠 Gondolkodni jó! De hogyan? A szakkörön sokféle gyermek megfordult. Volt, aki logikusan gondolkodott , mint egy mini Sherlock Holmes. Volt, aki inkább érzékeny, csendes megfigyelő volt. Megtanultam, h...