Van egy álmom pedagógusként. Olyan szülő–pedagógus kapcsolatról álmodom, amelyben lehet kérdezni, bizonytalannak lenni, akár nem egyetérteni is. Mégis megmarad valami, ami minden beszélgetésünk alapja: a bizalom abban, hogy mindketten jót szeretnénk a gyermeknek. Arról álmodom, hogy ha valami bántja a szülőt, megkeres vele. Elmondja, mit hallott otthon, mitől fél, mit nem ért. Én pedig elmondhatom, mit láttam az osztályteremben. És a két történet között együtt keressük meg azt, ami segít. Mert a gyermek hazaviszi az iskolai napját. Hazaviszi az örömét, a sérelmét, az igazságérzetét, a fáradtságát. Úgy mesél, ahogyan ő megélte a történteket. Van, amit pontosan felidéz, máskor egy előzmény kimarad, egy mondat nagyobbra nő, egy érzés betölti az egész történetet. Ezért olyan fontos, hogy mi, felnőttek, egymást is meghallgassuk. Csakhogy a hétköznapokban sokszor egészen más történik. Még meg sem született a kérdés, már készen van az ítélet. Miért kérte ezt a pedagógus? Miért szólt rá?...
Bejegyzések
Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2026