Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2025
  ✨ A számok lelke – amikor a tanító elgondolkodik a számmisztikán A tanítói pálya egyik különös ajándéka, hogy nap mint nap figyelhetjük: a gyerekek hogyan viszonyulnak a számokhoz . Vannak, akik biztonságot találnak bennük – egy kis kapaszkodót a világ kiszámíthatatlanságában. Mások számára rideg, ijesztő, túl logikus rendszerként jelenik meg. Sokan kérdezik: "Minek ez az egész?" És néha magunkban mi is feltesszük: lehet-e a számoknak lelke? A válasz egyértelmű: a matematika, mint tudomány pontos, szabályokra épül, a logika birodalma. De van a számoknak egy másik oldala is – egy szelídebb, emberibb , amely nem a számításokról, hanem a jelentésükről szól. Nemrég egy különleges tapasztalatot szereztem: ajándékba készítettem valakinek egy számmisztikai jellemzést . Egy játékos, mégis meglepően érzékeny elemzést arról, mit mondhat el a születési dátumunk rólunk. Mindez nem tudomány – inkább egy belső utazás . Egyfajta nyitottság arra, hogy a számokat ne csak "hasz...
  💫  Mit csinál egy tanítónéni nyáron? – avagy nyugalom, csak tanévet tervezek Végre itt a nyár! A tanítónéni (igen, én) leteszi a piros tollat, a krétaport kirázza a táskájából, és hangosan felsóhajt: „Most egy kicsit magamra figyelek.” Ez a mondat csodálatosan hangzik – körülbelül másfél napig. Aztán valami történik. Először csak egy árva gondolat kúszik be a nyári limonádé közé: "Vajon jövőre hogyan fogom tanítani a szorzás tulajdonságait ?" Aztán jön a következő: "Jaj, a digitális kultúrába milyen klassz bevezető játékot csináljak?" És onnantól kezdve a dolog elindul a lejtőn. A tanítónéni elutazik, pihen, napozik, fagyit eszik, de közben észrevétlenül tanmenetet ír. A papucsában, a strandon, vizes hajjal pötyögi a telefonjába: szeptember 2. – ismerkedés, szabályalkotás, közösségépítő játék, „digitális hógolyó” ötlet megnézve… 🙏  De idén valami más is történik. Mert szeptembertől új iskola vár. Új kollégák. Új falak. Új napirend. Új gyerekek,feln...
 ✋ „A tanítónak nem csak a táblához van kódja – hanem a gyerekszívekhez is. És ez egyszerre hatalmas ajándék és óriási felelősség. Mert amit szeretettel nyitunk meg, az ott marad – akár egy életre.” – saját gondolat, de a gyerekek ihlették   Búcsú egy osztálytól – belülről nézve   Van egy furcsa érzés, amit csak a tanítók ismernek igazán. Valami bizsergető egyensúly a meghatottság, a kimerültség, az elengedés és a hála között. Olyan, mintha egy hosszú, kalandos mese végére érnénk – és közben pontosan tudjuk: a szereplők már más lapokra lépnek, de a történet bennünk tovább íródik . Most én is ilyen pillanatban vagyok. Búcsúzom. Egy osztálytól, akiknél nemcsak a padban ültek gyerekek, hanem ott ültek a mosolyok, a reggeli fésületlenségek, a „nem hoztam tornazsákot, de van nálam matekkönyv” típusú mondatok, a rajzok hátulján írt titkos üzenetek – és ott ültek azok a pillantások is, amikor egyszerűen csak jó volt egymás mellett lenni. Tanítani nem lehet félgőzz...