Évvégi hajrá – pedagógus kiadásban

Május végén a pedagógus különleges üzemmódba kapcsol.
Kávéval működik, mosolyogva túlél, és közben fejben folyamatosan számol:

„Ha ma kijavítok 28 matekdolgozatot, holnap 27 nyelvtant, pénteken 30 környezetet… akkor talán augusztusra kialszom magam.”

Mert az évvége nem közeledik.
Az évvége berúgja az ajtót.

Egy átlagos 25–30 fős osztályban egyetlen dolgozat javítása minimum 10 perc.

Minimum.

Mert:

  • van, amit újra kell olvasni,
  • van, amit megfejteni,
  • van, amin sírni,
  • és van, amin nevetni.

Például amikor a gyerek szerint:

„A kőzetlemezek azért mozognak, mert keresik a helyüket.”

És most jöjjön a pedagógus-matek.

30 dolgozat × 10 perc = 300 perc.

Az bizony 5 óra.

Egyetlen dolgozatra.
Egyetlen tantárgyból.

És akkor még nagyon optimisták voltunk.

Mert a valóságban:

  • közben csörög a telefon,
  • jön három üzenet a Krétában,
  • elfogy a piros toll,
  • és valaki otthon megkérdezi:

„Te még mindig dolgozol?”

Nem.
Csak romantikusan együtt élek a papírhalmokkal.

És persze nem egy tantárgy van.

Hanem több.

Matek. Magyar. Nyelvtan. Környezet. Olvasás.
Röpdolgozat. Pótlás. Felmérés. Javító. Újraírás.

Egy hét alatt simán összejön:

  • 120–150 dolgozat,
  • ami minimum 20–25 óra javítás,
  • plusz 24–26 megtartott tanóra,
  • adminisztráció,
  • év végi kimutatások,
  • bizonyítványok,
  • kirándulások,
  • ballagás,
  • gyermeknap,
  • szülői kérdések,
  • és az örök klasszikus:

„Tanító néni, ezt még meg lehet írni péntekig?”

Közben természetesen a pedagógus:

  • differenciál,
  • motivál,
  • fejleszt,
  • nevel,
  • vigasztal,
  • konfliktust kezel,
  • és próbál emlékezni arra, hogy melyik padban maradt február óta egy fél pár tornacipő.

Az évvégi pedagógus egyébként nem alszik.

Csak néha lehunyja a szemét két javítás között, és arról álmodik, hogy egyszer lesz olyan toll, ami magától pontoz.

De az évvége még tartogat meglepetést.

Mert ott van a TÉR.

Az a csodálatos rendszer, ahol:

  • mi értékelünk,
  • minket értékelnek,
  • mindenki mindenkit értékel,
  • és közben próbáljuk megfejteni, hogy pontosan milyen érzés „a fejlesztendő területek mentén kiválóan teljesíteni”.

A TÉR az évvége koktélcseresznyéje.

Nem kérted.
Nem ettől lesz jobb.
De ott van.

És miközben az ember este fél tizenegykor még mindig dolgozatot javít, halkan megszületik a legfontosabb évvégi számítás:

mennyi kávé kell még júniusig.

Mégis…
másnap újra bemegyünk.

Fáradtan.
Karikás szemmel.
Néha humorból működve.

Mert a sok adminisztráció, javítás és káosz mögött ott van 25–30 gyerek.

Mindegyik más.
Mindegyik hangos.
Mindegyik szerethető.

És ezért ülünk ott este is a piros tollal.

Mosolyogva morogva.

Mint minden pedagógus év végén.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon