💎 Gyémántok az iskolapadban – avagy miért hiszek a tehetséggondozásban már alsó tagozaton?

Amikor egy-egy kisgyermek először ül be az iskolapadba, még csak sejtéseink vannak arról, milyen különleges értékeket rejt. Néha már egy rajz, egy gyors fejszámolás vagy egy frappáns mondat is elárul valamit arról, hogy ott belül szunnyad egy-egy apró gyémánt. Az én dolgom tanítóként az, hogy ezeket az elrejtett csillogásokat felfedezzem – és óvatos, türelmes csiszolással előcsalogassam.

Tavaly indítottam el egy tehetséggondozó szakkört a 4. évfolyamon, heti egy alkalommal. A cél? Nemcsak az volt, hogy segítsek a gyerekeknek felkészülni a nyolcosztályos gimnáziumi felvételire, hanem hogy fejlődjenek gondolkodásban, önbizalomban, nyitottságban – és legfőképp: megszeressék a tanulást.

🧠 Gondolkodni jó! De hogyan?

A szakkörön sokféle gyermek megfordult. Volt, aki logikusan gondolkodott, mint egy mini Sherlock Holmes. Volt, aki inkább érzékeny, csendes megfigyelő volt. Megtanultam, hogy nem létezik egyféle tehetség. Ahogy Pécsi Rita írja: minden gyermek másként tanul. Egyik mozgással, másik képpel, harmadik beszélgetéssel ért meg dolgokat. Ezt próbáltam én is figyelembe venni a feladatok tervezésekor.

🎲 Mértékegységeknél mértünk, öntögettünk, súlyt becsültünk, iskolatáskát emelgettünk.
🍊 Törteknél pizzát szeleteltünk, almát daraboltunk, sőt még csokit is vágtunk (némi önfegyelmet is gyakorolva 😄).
✍️ Szövegértésnél saját kérdéseket gyártottak a gyerekek, sőt, egyikük kis „újságot” is szerkesztett az olvasott mesékből.

✨ A legnagyobb siker: amikor kivirágzik egy gyermek

Volt olyan kisfiú, akit korábban sokszor félrehúzódónak, szorongónak írtak le. A szakkörön azonban önállóan oldott meg feladatokat, kiállt a többiek elé, és prezentált a táblánál. A szülő azt mondta: „mintha kicserélték volna”. Ezek a visszajelzések adnak erőt nap mint nap.

Kilenc tanítványom bejutott a szóbeli felvételire, egy fővárosi, és még egy gyermek a helyi nyolcosztályos gimnáziumba nyert felvételt. De a számomra minden gyerek sikere fontos volt – akár azért, mert bátrabban jelentkezett, akár azért, mert megtanult hibázni… és újrakezdeni.

💻 Digitális + érzelmi + közösségi = teljes fejlődés

A felkészítésbe beépítettem a digitális világot is. Használtunk Redmentát, LearningApps-et, sőt megtanultunk prezentációt készíteni. A gyerekek bemutatták egymásnak, mit alkottak – és megtanultak visszajelzést adni. Ezek a pillanatok nevelték őket igazán. Megtanultak figyelni, elfogadni, bátorítani.


📚 Végszó helyett

Ma, amikor az iskolai fókusz gyakran a felzárkóztatáson van – ami természetesen nagyon fontos! – ne feledkezzünk meg azokról a gyerekekről sem, akik többre vágynak, többre képesek. Ne hagyjuk, hogy az ő gyémántjuk porosodjon az iskolapad mélyén.

A tehetséggondozás nem extra, nem plusz – hanem szükségszerű. És ha szívvel csináljuk, mindenki gazdagodik általa.

“Éva néni okosan szeret...” – írta az egyik kis tanítványom egy visszajelző lapon. Ennél több nem is kell. 💗

Népszerű bejegyzések ezen a blogon