💭 Amikor a tanító néni mesterséges intelligenciát hív segítségül – avagy miért beszélgetek néha egy géppel, és mit tanulhatnak ebből a gyerekek is? Vallomással tartozom. Egyszer rajtakaptak a gyerekek, amint az osztályteremben lelkesen beszélgettem a telefonommal. Nem, nem hívtam senkit. És nem is a férjem volt, hogy elpanaszoljam, már megint mindenki elfelejtette beadni a környezetismeret munkafüzetet. Épp egy chatbottal beszélgettem – konkrétan a mesterséges intelligenciával. – Tanító néni, kinek írogat? – Hát… őszintén? Egy okos gépnek. – De az válaszol is ? – Néha „okosabbat” mond, mint a „főnökök” egy meetingen… de psszt! Szóval igen, mesterséges intelligenciát használok. Nem mindig, nem mindenre – de amikor úgy érzem, egy kis varázslat nem árt. És a legjobb? A gyerekek ebből is tanulnak. Na, de kezdjük az elején. 🎒 1. Egy tanító feje: ötletek, tervek, kávé – és néha MI Ha tanítottál már alsó tagozaton, pontosan tudod, hogy az ember agya folyamatosan pörög: hol a ...
Bejegyzések
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
🤖„Programozni tudok? Komolyan?” – Élménytanulás az Abacusan robotikafoglalkozásokon Vajon lehetséges, hogy egy reggelen a tanterem helyett egy robot irányítja a figyelmet, és a gyerekek önként tanulnak algoritmusokról, együttműködésről és hibakeresésről? A válasz egyértelműen: igen! A 2024/2025-ös tanév egyik legizgalmasabb élménye iskolánkban az Abacusan Stúdió robotikafoglalkozás-sorozata volt. A 4–7. évfolyamos diákok forgószínpad-szerű rendszerben próbálhatták ki a jövő technológiáit – természetesen gyerekekre szabott módon. A három állomáson (Intelino, Matatalab, Truetrue) eltérő típusú robotokkal dolgoztak, különféle programozási lehetőségeken keresztül. Minden csoport kis létszámmal, aktív részvétellel, tapasztalati úton tanult – vagyis épp úgy, ahogy azt a modern pedagógia megálmodja. A gyerekek szemszögéből a nap leginkább egy izgalmas játék volt. Egy kisvonat (Intelino) színes kódokat követett, másutt (Matatalab) egy térképes világban kellett kalandokat kódolni, v...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
😍A közös gondolkodás ereje – Egy KIP-es óra története A tanári pályám egyik legmeghatározóbb élménye volt ez a negyedik évfolyamos matematika óra. Nem csak azért, mert minden jól sikerült, hanem mert valami igazán mélyen emberi történt : gyerekek segítették egymást, odafigyeltek egymás gondolataira, és a tudás nem egyedül született meg , hanem közösen , egymásból építkezve. A KIP – azaz Komplex Instrukciós Program – számomra nem módszer, hanem szemlélet. Azt az alapelvet vallja, hogy minden tanuló értéket tud adni a közös munkához. Akkor is, ha nem ő a leggyorsabb számoló. Akkor is, ha néha fél a táblához menni. Mindenki fontos. Ez az óra az alapműveletek gyakorlására épült, csoportmunkában. Öt fős heterogén csoportokban dolgoztunk – úgy osztottam be a gyerekeket, hogy legyenek közöttük eltérő tudásszintűek, más-más tanulási stílusúak. A feladatokat számoztam, és minden tanulónak saját, sorszámmal ellátott feladata volt. Ezek nem voltak könnyűek – sőt, kifejezetten gondolkodt...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
🌼 Csendes jelek – egy kislány, egy plüsspolip, és a meghallgatott érzések ereje Tanítani nemcsak annyi, hogy megtanítjuk a gyerekeket olvasni, írni, számolni. Sokkal több. Néha a legfontosabb dolgok nem a táblán történnek, hanem a sorok között – egy kis kéz szorításában, egy félrenézett pillantásban vagy egy elrejtett könnycseppben. Egyik tanévemben találkoztam egy kislánnyal, aki minden nap hozott magával valamit, ami nehezebb volt, mint a táskája. A könnyeit. Nem volt igazán megfogható oka – legalábbis elsőre nem tűnt annak. Nem volt bántalmazás, nem volt hangos tiltakozás vagy agresszió. Csak egy csendes fájdalom, amit nem tudott, vagy nem mert szavakkal elmondani. A szívem mindig összeszorul, amikor látom, hogy egy gyerek nem tud nevetni, nem mer megszólalni, vagy csak visszahúzódva létezik a többiek között. Ez a kislány ilyen volt. A sírás nem hiszti volt, nem dac – sokkal inkább egy kétségbeesett segélykiáltás, amit nem mindig hall meg a világ. Én meghallottam. Nem vag...
- Link lekérése
- X
- Más alkalmazások
💎 Gyémántok az iskolapadban – avagy miért hiszek a tehetséggondozásban már alsó tagozaton? Amikor egy-egy kisgyermek először ül be az iskolapadba, még csak sejtéseink vannak arról, milyen különleges értékeket rejt. Néha már egy rajz, egy gyors fejszámolás vagy egy frappáns mondat is elárul valamit arról, hogy ott belül szunnyad egy-egy apró gyémánt. Az én dolgom tanítóként az, hogy ezeket az elrejtett csillogásokat felfedezzem – és óvatos, türelmes csiszolással előcsalogassam. Tavaly indítottam el egy tehetséggondozó szakkört a 4. évfolyamon, heti egy alkalommal. A cél? Nemcsak az volt, hogy segítsek a gyerekeknek felkészülni a nyolcosztályos gimnáziumi felvételire, hanem hogy fejlődjenek gondolkodásban, önbizalomban, nyitottságban – és legfőképp: megszeressék a tanulást . 🧠 Gondolkodni jó! De hogyan? A szakkörön sokféle gyermek megfordult. Volt, aki logikusan gondolkodott , mint egy mini Sherlock Holmes. Volt, aki inkább érzékeny, csendes megfigyelő volt. Megtanultam, h...