Bejegyzések

                                                             Ami több a húsvétban A nagyböjt elején az iskola valahogy mindig kicsit más lesz. Nem látványosan, nem egyik napról a másikra. Inkább csak finoman. Mintha a napok egy kicsit csendesebbek lennének, mintha a reggelekben több lenne a gondolat. Pedig látszólag minden ugyanaz. A gyerekek ugyanúgy érkeznek reggel, kabátok kerülnek a fogasra, táskák a pad mellé. Valaki még gyorsan befejezi a tegnapi történetet, más már az uzsonnáról beszél, és persze az is elhangzik, hogy „tanító néni, ma hány óránk lesz még?” Az élet megy tovább a maga megszokott rendjében. És mégis. Katolikus iskolában a nagyböjt kezdete nem csak egy dátum a naptárban. A gyerekek érzik, hogy valami más időszak kezdődik. Nem kell hosszan magyarázni. Otthonról hozzák a templom csendjét, a vasárnapi miséket, a nagyh...
  Amikor az „úgy szoktuk” él Van egy mondat, amely nem vitát indít, hanem megérkezést hoz. Nem csattan, nem zár le, hanem körülölel . Olyan, mint amikor egy régi ház ajtaját nyitjuk ki, és megcsap az ismerős illat: „Úgy szoktuk.” Ebben a mondatban benne van az idő. A sok reggel. A sok gyermekarc. A próbálkozások, a kudarcok, az újrakezdések. És benne van a hit is – csendesen, természetesen, magától értetődően. Reggel, amikor a világ még törékeny Úgy szoktuk, hogy a nap elején megállunk egy pillanatra. Nem hosszú idő ez. Néha csak néhány mondat. Néha csend. De ebben a csendben történik meg a legfontosabb pedagógiai aktus: a gyermek megérkezik . „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” (Zsolt 46,11) Ez az ige nem módszertani útmutató, mégis pontosabban írja le a reggeli kezdést, mint bármelyik tanterv. A gyermek idegrendszere, lelke, figyelme ilyenkor hangolódik át. A tanulás nem ott kezdődik, ahol a feladatlap kiosztása történik, hanem ott, ahol bizton...
  Amikor egy negyedikes angyal megszólal – advent tanítói szemmel Vannak pillanatok a tanítói pályán, amikor az ember megáll, leteszi a krétát, és csak csendben marad. Nem azért, mert elfáradt, hanem mert megszólították . Adventben különösen sok ilyen pillanat érkezik – de ritkán ilyen tisztán. Egy összefogott papírlap volt. Kissé gyűrött, egyszerű betűkkel teleírva. Egy negyedikes gyermek „angyali üdvözlete”. Nem tananyag. Nem feladat. Ajándék. Ahogy olvastam, újra és újra az jutott eszembe: ezért érdemes tanítani. A gyermek, aki lát A levél nem módszertani elemzést tartalmazott, mégis minden pedagógiai tankönyvnél pontosabban fogalmazta meg, mi a tanítás lényege. Egy gyermek szavaiból rajzolódott ki az a tanárkép, amelyben a tudás és a humor, a következetesség és az emberség nem ellentétei egymásnak , hanem egymást erősítő valóságok. Egy gyermek, aki észrevette, hogy: lehet nehéz tantárgyat tanulni mosollyal , lehet hibázni félelem nélkül , lehet tanulni jó hangula...
  Amikor a tanító digitális világba lép – tanulás, motiváció és felelősség a képernyőn innen és túl Bevezetés – tanévkezdés a digitális korszakban A digitális világ már nem kiegészítése az iskolának, hanem természetes közege a tanulásnak. Az idei tanév első heteiben is egyre inkább tapasztalható, hogy a gyerekek könnyedén használják az eszközöket, de gyakran nem tudatosan. A tanító feladata ezért már nem az eszközhasználat megtanítása, hanem annak segítése, hogyan válhat a digitális tér a tanulás, a gondolkodás és az együttműködés eszközévé . Alsó tagozaton ez különösen fontos, hiszen itt alapozódnak meg azok a tanulási szokások, amelyek hosszú távon meghatározzák a gyerekek digitális önállóságát és tanulási biztonságát. A digitális pedagógia tehát nem külön világ, hanem az értékes, reflektált tanulás új tere . 1. A digitális pedagógia szemlélete – a tartalom az első A digitális pedagógia nem a technológia mennyiségéről, hanem a használat minőségéről szól. A jól megválaszto...
  „Jobb volt, mint fifázni a PS-en” Tanító a digitális korban – hogyan lesz valódi élmény a tanulás? Bevezetés – egy mondat, ami mindent elmond Egy digitális kultúra óra végén az egyik kisdiák odajött hozzám, és mosolyogva azt mondta: „Tanító néni, ma a gépeket elő se vettük, és jobb volt az óra, mint fifázni a PS-en.” Ez az egyszerű gyerekmegjegyzés többet árul el a digitális pedagógiáról, mint bármelyik elméleti tankönyv. Azt üzeni, hogy a digitális világ és a tanulás akkor válik igazi élménnyé, ha a pedagógus képes kreatívan, értékteremtően használni az eszközöket – vagy akár azok nélkül is. Digitális pedagógia – félreértések és lehetőségek Sokan úgy gondolják, hogy a digitális pedagógia lényege az, hogy mennyi gép, okostábla, tablet áll rendelkezésre. Ha van eszköz, lehet modern, ha nincs, marad a kréta és a tábla. Valójában a helyzet sokkal összetettebb. A digitális pedagógia nem az eszközről szól, hanem a szemléletről. Arról, hogy képesek vagyunk-e a gyerekek s...
  „Amikor egy közösség kinyitja a szívét” Az első nap mindig különleges. De amikor újként lépsz be egy olyan közösségbe, amelynek már van története, amelyet már évek óta együtt írnak… akkor valahogy minden másképp dobban a szíved. Reggel a templomban kezdtünk, az évnyitó szentmisén. A gyerekek sorban ültek a padokban, én mögöttük álltam. Huszonkét kis váll, huszonkét világ , egy összetartozó közösség, amelynek mostantól én is része leszek. Néztem őket, hallgattam az orgona hangját, figyeltem, ahogy összekulcsolták a kezüket, lehajtott fejjel imádkoztak, és akkor, ott, a templom csendjében megfogalmazódott bennem valami: Mindig mögöttük leszek. Nem én vezetem őket. Nem én alakítottam ki azokat a szokásokat, amikben otthon vannak. Nem én építettem fel azokat a láthatatlan szálakat, amelyek most összekötik őket. De tudtam, hogy a helyem itt van. Hogy kísérni fogom őket. Figyelni. Meghallani. Segíteni. Csendben, a háttérből, amíg ők hagyják, hogy lassan, apránként én is a történet...
  Az a nap, amikor megállt az idő Vannak napok, amikor nem történik semmi különös. És vannak napok… amikor minden megváltozik. A mai ilyen nap volt. Az előző osztályom meghívott egy közös bográcsozásra. Napok óta készültem rá, de valahol belül féltem is egy kicsit. Vajon milyen lesz újra látni őket? Vajon érzik-e még azt, amit én? Hogy hiányoznak . Hogy a szívemben minden nap ott vannak, akkor is, ha már nem vagyok mellettük. Ahogy megérkeztem, hallottam a gyerekek hangját. Azt a fajta csacsogást, nevetést, amit semmi más nem adhat vissza, csak az ő jelenlétük. Még ki sem szálltam az autóból, amikor már futottak felém. Kicsi karok, nagy ölelések, halk suttogások: "Éva néni!!!" "Hiányzott!!!" "Ugye még mindig szeret minket?" És akkor valami összeszorult bennem. A pillanat, amikor újra megéreztem azt, amiért tanítok: a szeretetet, ami soha nem múlik el . A bogrács mellett mindenki felszabadult volt. A gyerekek szaladgáltak, nevettek, csapatokba verőd...